Borotva++

Orosz Péter "A borotválkozás jóbarát" című cikkében főleg cserélhető pengéjű borotvákról ír. A Merkur és Gillete márkákat említi. Életem szőrösebbik részében két ilyen típusú szerkezettel találkoztam. Egyiket keresztszüleimtől kaptam 14 évesen. Csehszlovák gyártmány volt, műanyag nyéllel nem volt túl bizalomgerjesztő. Pelyhedző államra még elment, de később egyre többet szenvedtem miatta. Kipróbáltam hát édesapámnak a borotváját. Nem tudom, milyen márkájú, de rozsdamentes acélból készült, szépen megmunkált darab, nagyon hasonlít a képen láthatóra. Kitűnően lehetett vele borotválkozni.

Viszont engem az egyenes, bicskaszerű borotvák jobban vonzottak. Elegánsak és vagányak is egyszerre. Szívem szerint megvásároltam volna az elsőt, amelyik szembe jön. Viszont észérvekre is szükségem volt, hogy megindokoljak magamnak egy ekkora kiadást. Mert ahogy ez elég hamar kiderült, drága egy ilyen borotva! Ugyanakkor veszélyesebb, nehezebb használni. Sokáig kell gyakorolni, amíg kielégítő lesz az eredmény. A penge karbantartásáról is kell gondoskodni. Ezeken kívül több negatívumot nem sikerült találnom az interneten. Mivel ezeket is inkább kihívásnak, mintsem elrettentésnek érzem, az alant leírt pro érvek által is igazolva már csak a borotva kiválasztása maradt hátra.

Miért jobb az egyenes borotva, mint a többi? Mert:

• hosszú távon sokkal olcsóbb, mint a cserélhető pengés/fejes borotvák, valamint
• környezetkímélőbbek is, mivel
• évtizedekben mérik egy ilyen borotva élettartamát
• sokkal kényelmesebb, simább, borostamentes borotválkozás lehetséges a megfelelő technika elsajátítása után
• a más típusú borotvákkal nehezen hozzáférhető helyek is könnyen borotválhatók vele
• nem kell túl gyakran leöblíteni borotválkozás közben
• hosszú szakáll esetében is ugyanúgy használható
• szőrbenövés kizárva (állítólag többpengés borotvák szoktak ilyent okozni, nekem szerencsére nem jött össze)
• és ráadásul jó érzés "megszelídíteni" egy ilyen "veszélyes fenevadat"

Rövid keresgélés után a következőnél kötöttem ki:

Rozsdamentes acél penge Solingenből, ébenfa nyél, fenőszíj és paszta. 130 euró + 30 euró szállítási költség fejében itt megvásárolható: www.scharferladen.de/shop/rostfrei-rasiermesserset-dovo-ebenholz-p-1380.html.

Nem volt olcsó mulatság, türelmetlenül vártam, hogy megérkezzen. Addig is megpróbáltam legalább elméletben felkészülni. Dr. Chris Moss kanadai úriember írt is egy gyorstalpalót, amit innen le lehet tölteni: homepage.mac.com/WebObjects/FileSharing.woa/wa/The_Straight_Razor_Shave.pdf.pdf-zip.zip. Elolvastam, néhány újabb szempontra derült fény, amit nem vettem figyelembe vásárláskor:

• kb. félévente kövön is meg kell fenni a borotvát, nem elég a bőrszíj
• a rozsdamentes acélból készült penge nehezebben fenhető, viszont jobban tartja az élét, míg a szénacélból készült könnyebben és élesebbre fenhető, viszont nem tartja olyan sokáig az élét, valamint gondosan szárítani és olajozgatni kell, nehogy megrozsdázzon

Ugyanakkor dr. Moss (saját hibáiból tanulva) megemlíti, hogy a lehető legnehezebben úgy tanulhatok meg egyenes pengével borotválkozni, hogy megvásárolom az első rozsdamentes borotvát, amelyikkel találkozok, és csupán leírásokra hagyatkozok! :o) Voltak idők, amikor milliók ilyen borotvát használtak, az apák megtanították a fiúkat, hogyan használják nagyapjuktól örökölt borotvájukat, mely két-három generációt is kiszolgált. Ez még akkor történt, amikor az újszülötteket nagy család várta, mindig volt egy-két vénasszony kéznél, aki ringassa a babát, megmutassa az évszázados trükköket és az újdonsült anyuka nem dilizett be az egyedülléttől a lakónegyedi panelben vagy a kertvárosi sorházban...

Ahogy ezelőtti bejegyzésből kiderül, a borotválkozás nem volt a legkedveltebb fürdőszobai elfoglaltságom. Nagyapám borotvaszappanának illatára emlékezve megpróbáltam kilábalni arcpirító helyzetemből. Fejest ugrottam az internetbe. Mindenféle rendszer nélkül a keresőre bíztam magam. Pár hét után kezdett tisztulni a kép.

Először is jó tudni, milyen típushoz tartozik arcbőrünk (én nem tudtam :o). Itt elég egyszerűen leírják:

• www.shoplolex.com/what-is-my-skin-type.html
• mensgroomingadvice.blogspot.com/2008/09/mens-skin-type.html

Az már világos volt, hogy a használt többpengés, agyonreklámozott cserélhető fejes borotvák nem jók. De hát akkor mi a jó? Miből lehet választani?

 Ez a típus jobb?      Vagy ez?

(Képek innen: www.muehle-shaving.com). Vagy van más is, amiről még nem hallottam?

Gondban voltam a habot és arcszeszt illetően is. Csak azt tudtam, hogy a kipróbált habok, gélek, szeszek és balzsamok közül egy sem vált be. Ugyancsak nagyapámra emlékezve egy pamacsról is voltak kósza elképzeléseim. Nagyapám pamacsa puha volt, amit a déemből vásároltam magamnak, az meg nagyon is szúrt.

És egyáltalán, ha már sikerült döntenem, hol és mennyiért vásárolhatom meg a kinézett cuccot?

A soron következő bejegyzésekben ezekről mind szó lesz. Megnyugtatásul elárulom, hogy mára már mindent beszereztem, kipróbáltam. Most már lassan kezdek átesni a ló másik oldalára: szeretek borotválkozni, rituálé van kialakulóban! Viszont az eredmény magáért beszél, feleségem babapopsikat emlegetve tapogatja arcomat borotválkozás után! Habár eddig semmilyen cserélhető fejes borotvával nem voltam képes ilyen eredményt elérni, úgy gondolom, még van hová fejlődni. Remélem, hogy a hozzászólások között lesz olyan, amely ehhez majd hozzásegít.

King Camp Gillette jó fej volt. Kitalálta, hogy kicsi, olcsó pengével is lehet borotválkozni. Csak egy (szép, precíz és viszonlyag drága) szerkezetbe kell azt berakni. 1901-ben már a szépen megdolgozott borotvákat olcsón árulta, a zsilettpengéket (előállítási árukhoz képest) drágán. Hogy ettől jobb vagy rosszabb lett a borotválkozás minősége, azt sokan vitatják. Viszont a Gillette cég él és virul! Sőt, nagyon sokan róla vesznek példát: autókhoz jó drágán adják az alkatrészt, olcsón árult mobilhoz drága percdíjakat számláznak, porszívóhoz cserezsákot kell vásárolni, elektromos kütyükbe elemet, stb. Dióhéjban ennyit a Gillette-ről (további adatok itt: en.wikipedia.org/wiki/Global_Gillette).

Személyesen 14 éves koromba kerültem kapcsolatba az éles pengékkel: születésnapomra keresztszüleim egy cserélhető pengés borotvakészletet ajándékoztak. Három szál szakállamat nyirbáltam is rendesen! Pontosan, Mister, úgy történt, ahogy gondolod. Pár év múlva rendszeresíteni kellett burjánzó arcszőrzetem leborotválást. Viszont akkor már én is édesapám húszéves, gyönyörűen megmunkált, acélból készült borotváját használtam: rájöttem, hogy borotva és borotva között is lehet óriási különbség.

Azóta eltelt jó másfél évtízed, hűségesen tejeltem a Gillette cégnek az Sensor-Excel-Mach3 termékvonal mentén, néhány sikertelen kitöréssel a Wilkinson felé. Mai árfolyamon számolva közeledik a 200 ezer forinthoz a csere betétekre, habokra, arcszeszekre kiadott összeg. És még csak nem is volt jó nekem! Fél éve már csak hetente borotválkoztam, utánna napokig sajgott az arcom!

Magyar webterületen az egyetlen témába vágó írás (copy és paste)  "Orosz Péter cikke a Blog rovatból, 2006. július 20. csütörtök, 14:04 | 1311 hozzászólás" ami itt található: kispad.hu/blog/200607/a-borotvalkozas-jobarat.html. CTRL+F-eztem is keményen a hozzászólások között, információra vadászva! Ezt megunva összedobtam ezt az oldalt, remélve, hogy a fent említett, évek óta gyüjtögetett információk lassan itt is megjelennek. Áttekinthetőbben, struktúráltan.

Szeressétek!
Robi

(... és pamaccsal, bortvával, arcszesszel, ssssz!!!)

Helló Mister!

Ez az első bejegyzésem a blogba, ezért béna szegényke... De lesz majd több is, ha lesz, aki olvassa!

Nalássuk, hogy néz ez ki?!